AZ ÚGY LENNE...
Még nincsenek
sem szép szavak,
sem apró érintések,
sem mozdulatok.
Csak pillanatok,
kicsi-össze-
tekintések.
Jaj, nem tudom, hogy amit
el akarok neked,
azt hogyan is
mondhatnám el,
Félek,
kérlek,
ne ítélj el.
Légy szabad és szabadít-
sál fel.
Az úgy lenne, hogy
volna egy kastély,
gyönyörű nagy terekkel, és
fentről nézzük,
ahogy a partra
hullámot görget a tenger.
A hajad befonva,
a kezeden színek,
a gyűrűsön új karika.
Az ágyon virágok,
meztelen álmok,
Élet 2.0.
És nem lenne vége,
ha eljön a tél - se.
Ott várna a hó a
magasban.
Erdei tisztás,
száguldó siklás,
vakító nap
a havasban.
Repülünk.
Nem kell
élni szerekkel, a
szerelem
felemel, s ringat.
Van ilyen,
Kedves, (ez)
a Zöld Szigeten lesz,
odavár
a Nyugati
Csillag.
Szívek és
szárnyak.
Angyalok,
vágyak.
Emberi álmok,
Tavasz, virágok.
Kalandok, képek,
Színek és fények.
Kezünkben
tartjuk az
egész
világot.