HA TE - AKKOR ÉN
Ha a Nap leszel Te -
én az évszakok.
Minden évben négyszer
körbetáncolok.
Minden évben egyszer
kezdet lesz a vég
össszeéer olyankor
a föld és az ég.
Ha éjszaka leszel -
én a csillagok-
Fényem a szemedben
Hajnalig ragyog.
A holdsugaramban
szépen megfürödnél
világ virradtáig
hű kedvesem lennél.
Hogyha vándor leszel -
én a te jó utad.
Vagy a fejeden egy
széles szalmakalap.
Biztos helyre viszlek
innentől már téged
mindig csakis hozzám
hazavezetnélek
(Soha-soha többé
el nem engednélek)
Ha te a tenger vagy -
én a hullám leszek,
vagy égbe feltörő
torony felhőhegyek.
Pusztító vad vihar,
sziklát elmorzsoló.
Amikor hiányzol
ég-könnycsepp, lehulló.
Ha jég leszel, akkor
én veled a hideg,
csikorgó. Rettentő,
zúgó hógörzeteg.
Egyszerre fagyunk meg.
-
Többé nem mozdulunk.
-
Jéghegyként sodródva
egymásba olvadunk.
Mondd, hogy Te vagy Az, és
úgy van, ahogy érzem.
Mondd, minden így igaz,
Nem kell többé félnem.
Én leszek Ez veled,
Ez + Az Mi leszünk,
Megtaláltuk Egymást:
Pont a Másik Felünk.