A Szerk.
Szóval, hogy mi ez az egész? Hogy ki az A Szerk.? Hogy nem ismeritek?
Igazából senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan.
Két lábbal a földön állok, a fejem a felhők fölött.
Gyártástechnológus, vagy gépész üzemmérnök.
Vagy kereskedő.
Vagy átlagosan kacifántos.
Vagy jobbára normális.
Vagy elég kreatív.
Most leginkább egy trubadúrhoz hasonlítok, amint a dalaival éppen hódítana, lant helyett laptoppal, honlappal...
Föl, le.
Mivel a remény hintáztatja a szívét...
Olyan, mint a Költő szerint ez:
Radnóti Miklós verse
Mióta készülök, hogy elmondjam neked...
Bővebben (Ugrás az Országos Széchényi Könyvtár verstárába)
Mivel nem mondhattam el senkinek - elmondtam, hát, mindenkinek...
Azaz nem pont mindenkinek, pont nem mindenkinek, de a gyöngyösieknek mindenképp.
Az Ünnepi Könyvhétre Szerelmeslevél pályázatot hirdetett Gyöngyös Város Önkományzata, és az itt közölt, majd beküldött verseket a zsűri díjban részesítette. Köszönöm Nekik.
De elsősorban köszönöm, természetesen, Múzsámnak, akiért az Ihlet a gondolatokat szavakba, a szavakat mondatokba, verssorokba és rímekbe rendezte.
Köszönöm Neki a legfinomabb kávét,
életem egy vakmerő, de felemelően gyönyörűséges pillanatát,
a merész álmodozást (Szeptember), és kissé profánul
azt a 16 kg mínuszt, amivel egészségesebbé tett, azaz a körülötte töltött idő alatt (Neki tulajdonítva, és hatására) sikerült elhagyni.
Köszönöm.
Jah, mi lett velünk?
Nem adtam fel a versírást, két komplett Concept Albumra való szöveg készült el, és két további készül, beszéltem egy zenész ismerősömmel, aki alapokat készít hozzájuk, remélem, hogy még hallotok felőlük.
Őööö. Azaz Ő.
Na, igen, szóval gyermeket vár, nem tőlem (nagy sóhajjal). Két versről tudom, hogy látta (az Úgy lenne...-t, és a Meglátni-t), a többit majd talán máskor, más helyen, más alkalommal...