ÉRTE, NEKI, RÓLA
Tizenöt Enter van az utolsó versben,
Csak a legvégére nem jutott rím. Egy sem.
Az a záró két sor, bárhogy is kerestem,
Elillant, elszökött. Hova tűnt? Nem leltem.
Mintha elhagyna a Múzsa és az ihlet,
Morzsoltam szavaim, semmi nem segített.
Pedig lángolt, mint: ég – földdel összeérve,
Pusztító tűzvészként. Tombolva, elégve.
Kétség nélkül: ő kell! Ő az! Ő lesz! Végre!
Mint egy kezdő, újonc, úgy rajongtam érte,
Egy pillantása: az új kezdet reménye.
Minden perce szép, jaj, minden kín megérte.
Vágyom, mint a vándor boldog hazatérést,
Csatában győzelmes döntő megütközést,
Millió adatból leszűrt okos döntést.
Töprengek, vívódok. Kínzó tépelődés.
Sohasem felejtem, ahogy mindig nézel,
Ó, a tekinteted! Az maga a végzet.
Karnyújtásnyira az örökkévalóság,
Szélvész hátán égben szárnyaló szabadság.
Érted, neked készült, rólad szól itt minden,
Azért, hogy gondoltad, áldjon meg az Isten!
Illusztráció
Every step I take - Minden lépésben, (amit teszek)
Everywhere I go - (Mindenütt) ahová megyek
I see your face, unforgettable - Látom az arcodat, elfeledhetlen.
Every heart you break - Az összes szív, mit törsz
You will never know - Mit sem tudsz róluk
I see your face, unforgettable - Látom az arcodat, elfeledhetetlen.
Illusztráció
Never can say goodbyel - Sosem tudom odavágni: viszlát!
Dalszöveg: Davis Clifton